A második írásom ma kissé nyers lesz, mert megosztja a közvéleményt. Október 6 községünk felszabadulása a fasiszta elnyomás alól. Gyermekként sok ünnepben volt részem a községháza előtti emlékműnél ahol szovjet tisztek is emlékeztek egy itt elhunyt ukrán - szovjet katonára ki ezen emlékmű alatt van eltemetve. Egy időben ki volt téve a névtáblája, de a "rendszerváltás" után azonnal levették a vörös csillaggal együtt.

Ezen felszabadulásról van néhány gondolatom ami elüt a község elöljáróinak nézeteivel. Nos.

A magyar 3. hadsereg arcvonalán október 5-éről 6-ára virradó éjjel több helyen is folytak kisebb jelentőségű harcok. A VIII. hadtest sávjában Mezőkovácsházánál és Kunágotánál század erejű ellenséges előretöréseket vertek vissza. A szovjetek Kétegyházát zászlóalj erővel támadták. Ezzel egy időben erős tüzérségi előkészítés után 04 óra 30 perckor déli irányból nyolc önjáró löveg támogatásával több zászlóalj indított támadást Gyula ellen.

Rövid, mindössze 10 perces tüzérségi előkészítés után, 04 óra 30 perckor a „Plijev” lovas-gépesített csoport erői megindították rohamukat. A 7. gépesített hadtest Kevermes, Dombegyháza és Kisiratos körzetéből Újkígyós–Kondoros–Endrőd–Dévaványa–Kisújszállás vonalában, a 4. gárda-lovashadtest Vásárhelyi-major, Lökösháza és Breda-major körzetéből Elek, Kétegyháza, Békéscsaba, Mezőberény, Körösladány, Szeghalom, Füzesgyarmat és Püspökladány felé, a 6. gárda-lovashadtest pedig Székudvar, Sikló és Simánd körzetéből Gyulavári, Doboz, Vésztő,  Darvas és Földes irányában lendült támadásba.

A másik hadosztály Gyula után Sarkad-Kersztúr -Mezőgyán -Zsadány vonalon vonulnak Komádi felé hogy ott egyesüljenek. 

A lovashadosztályok 134harckocsiezredeinek és a hadtestek önjáró tüzérezredeinek páncélosait összevontan alkalmazták. Az 53. hadsereg 25 perces tüzérségi előkészítés után lendült támadásba. A hadseregnek alárendelt 18. harckocsihadtest két menetvonalon Orosháza felé tört előre. A hadtest főerői Kunágota– –Magyarbánhegyes–Pusztaföldvár–Orosháza, egy harckocsidandára és egy gépkocsizó lövészzászlóalja pedig Mezőkocsácsháza–Kaszaperpuszta– –Orosháza dél irányában indított támadást

A 4. gárda-lovashadtest 6-án hajnali 04 órakor Komádinál elérte a Sebes-Köröst, és csapatai az épen maradt hídon 08 óráig át is keltek a folyón. A tovább támadó szovjet lovasság harckocsi-támogatással menetből birtokba vette a környéket. A magyar hadsereg visszavonulása következtében Komádi és a Tisza között mintegy 150 kilométeres hézag keletkezett a német 6. hadsereg nyugati és a mozgásban lévő magyar csapatok keleti szárnya között. Itt harcképes német–magyar erők egyelőre nem voltak. A Tisza átkelői Szolnoktól egészen a hadseregcsoport déli sávhatáráig csupán egyetlen napi menetre voltak a szovjet csapatok előtt.

Na itt találom a kutyát elásva. Községünk vezetője az elmúlt években azt hangoztatta hogy Zsadánynál erős harcok voltak és a magyar hadtest Nagyszalontáig nyomja vissza a szovjet erőket. Ráadásként a szovjetek itt Zsadányban  kivégeznek 10-14 ukrán katonát! Helyét egy időben emléktáblával jelölte. Majd évekig a zsadányi temetőben nyugvó katona sírját megbolygatva három sírhalmot emelt, hogy itt három magyar katona esett el a harcok alatt.

Mindezt cáfolom sőt, a levéltári dokumentumok alapján és régi öregekkel való beszélgetésem folytán tudom az igazságot.

A szovjetek úgy mentek itt keresztül október 6-n mint kés a vajon, több települést elfoglalva.

Zsadányban nem voltak kivégzések, két okból is, mert egy az ukránok szövetségben állnak a szovjet hatalommal akkor miért végzik ki saját katonáit. Kettő,  ezt soha senki nem állította rajta kívül, nem is tudom kitől vehette ezt a baromságot, hisz soha senki nem beszélt erről nekünk.

Zsadányban a mostani Coop bolt előtt a volt HámánK. Krt-on volt egy barikád, akik mellett csak néhány katona teljesített szolgálatot.

A szovjet csapatok Mezőgyán felől érkeztek Zsadányba, ennek emlékét őrizte sokáig az utca név is Vörös hadsereg utca. Ma Mezőgyányi út. Néhány tüzér ágyú, a mezőgyányi útra lővegelt, a szemben lévő kiserdőből. A löveg helyek még gyermek koromban megvoltak, sokat jártuk körbe ezeket a helyeket. Innen támadták a szovjet csapatokat de hamar, hátrahagyva mindent, menekültek tovább.

A Hámán K. barikádnál, tűzharc fogadta a bejövő csapatot, de már ekkor csak két katona maradt az állomás helyén a többi elmenekült. Ekkor még a falu majdnem itt kezdődött, nem a jelenlegi helyén. Szóval az egyik magyar katona ekkor lőtte meg  az Ukrán - Szovjet katonát. Mivel nem tudtak betörni, ezért a Hunyadi utcán, ma Lengyel Ferenc utca felől a Korhány folyón átkelve néhányan támadja hátba ezt a két harcoló felet, kiből az egyik katona halálos lövést kap.

A másik elszaladt a főút felé, többet nem tudunk róla.

A halott magyar katonát, akkor délután a mai bolttal szemben lévő mai Fábián portára húzzák be, és az éjszaka folyamán néhány utcabéli viszi ki a temetőbe és hantolják el titokba.

Tehát csak egy katonát, és fejjel az út felé.

Ez így volt legalább 60 éven keresztül, mikor is az én közben járásomra, gyűjtésemre, és Egeresy Attila bácsi segítségével egy sírkövet emeltünk a hant felé.

Majd a felsőbb hatalom ezt megcáfolja, de bizonyíték hiányában és három sírhantot emel, oda, de a sírkövet is elforgatja, a temető rendbeli temetkezés szerint......

Nem tudom, ki hogy van véle, ki hogy ismeri, ezen történetet, várom hozzászólást akár privátban is.

Viszont ez a valós történelmi esemény, nem pedig az elferdített történet, hatalmas harcokról, kivégzett foglyok és három katona sírjáról......

Szerintem ideje lenne visszaállítani mindent, eredeti formába, úgy mint a sírok helyzete, és az Ukrán - Szovjet katona táblájának is visszahelyezése az emlékműre a községháza előtt.

 

Megosztás a facebookon