A nyolcvanas évek iskolai életéből szedtem össze 20 ma már furcsaságot. Érdekességek amiken ma már jót nevetünk, de akkor komolyan vettük. Ma nem hiszem hogy gyermekeink unokáink elviselték elviselnék ezen szigorokat. Mégis úgy szerettünk iskolába járni. Kezdjük:

1. Szombati tanítás. 1982-ben szűnt meg végleg a szombati tanítás, addig minden második szombaton iskolába jártunk. A rövid és hosszú hetet „A” és „B” hétnek hívtuk. 1982 után nem mindenhol, de voltak iskolák, ahol felváltva délelőtt, illetve délután kellett iskolába járnunk (mert olyan sok volt a gyerek), így azt neveztük „A” és „B” hétnek.

2. Köpeny. A kék köpeny viselése kötelező volt, aki otthon felejtette az beírást kapott az ellenőrzőjébe. Lazább iskolákban megengedték, hogy a köpenyre rávegyünk pulóvert - így bojkottáltuk a köpenyviselést, lányoknak hajat festetni, körmöt lakkozni, illetve fiúknak hosszú hajat hordani tilos volt.

3. Orosz. A nyolcvanas évek közepéig kötelező volt az orosz nyelvet tanulni, amit a dolog kötelező jellege miatt kollektív utáltunk.

4. Iskolai ünnepek A szocializmusban több olyan ünnepet is megtartottunk az iskolában, vagy egy iskolához közeli gyár dísztermében, amelyeket ma már nem ünneplünk, illetve fordítva, több mai ünnepet nem tarthattunk meg akkoriban.

5. Körzetes sulik.  Mindenki a körzetes suliba járt, nem volt válogatás és kényeskedés.

6. Címer. Minden osztályteremben a tábla felett díszelgett a Magyar Népköztársaság címere, amit szokás volt Kádár-címernek is nevezni.

7. Technika.  A csúcstechnika akkoriban az írásvetítő volt, ezzel igyekeztek a jobb tanárok színesebbé, élménydúsabbá tenni a tanórát.

8. Iskolai szünetek.  Az iskolai szünetekben mindenki az előző esti tévéadást beszélte át, ugyanis az egész ország ugyanazt az egy műsort nézte. Így másnap jól kitárgyalhattuk.

9. Menza. Az egyik legkedveltebb étel a sulimenzán a piskóta kocka csokoládé öntettel volt.

10. Szabályok, amiken ma már csak röhögünk.  Minden iskolának megvolt a maga dilije. Volt, ahol a húszperces nagyszünetben körbe kellett futni a közeli parkot (naná, hogy mindenkinek nejlon köpenyben). Máshol reggelente jó hangosan rá kellett zendíteni az ismert József Attila idézetre: "Dolgozni csak pontosan, szépen, ahogy a csillag megy az égen, úgy érdemes.

11. Iskolakapu. A kapuk annak idején nem voltak zárva, és szabadon ki-be lehetett járkálni az épületbe. Biztonsági őr sem ült a kapuban, és mikrofon sem létezett, amivel a gyereket szólították volna, ha a szülő megérkezett.

12. Hazamenetel.  A legmegdöbbentőbb különbség az összes közül, hogy a gyerekek szülői kíséret nélkül, maguk sétáltak haza...

13. Trafik.  Minden suli közelében termett egy trafik, amiben csupa izgalmas dolgokat árultak, mint például Donald rágót, cigis rágót, téli fagyit, üveggolyót, matricákat.

14. Úttörők és kisdobosok.  Bár már kezdett kissé kilógni a lóláb, még mindig intenzív úttörő és kisdobos életet éltünk. Egyes iskolákban elvárt volt, hogy hétköznap is viseljük a kék vagy a piros nyakkendőt. Menő dolognak számított tisztségviselőnek lenni, például őrsvezető csak a jó tanulókból kerülhettek ki.

15. Takarékbélyeg. „Fillérből lesz a forint” szlogennel lehetett takarékoskodni, a nyolcvanas évek elején minden héten jött a takarékbélyeges bácsi, akinél 5, 10, 20 Forintért lehetett takarékbélyeget vásárolni, amit év végén beválthattunk.

16. Papírgyűjtés és más iskolai feladatok. Az iskolai papírgyűjtést mindenki véresen komolyan vette, és minden követ megmozgattunk, hogy az osztályunk nyerjen. Becsöngettünk vadidegen lakásokba, ahova be is mentünk, hogy összeszedjük a felesleges újságokat. Nem egyszer előfordult, hogy az iskola küldött ki bennünket, gyerekeket például kérdőíveztetni a kerületbe, ahol szintén vadidegenek lakásába kellett bemennünk.

17. Tábor.  A táborozás óriási buli volt, amire jelentkezni kellett, és egyáltalán nem volt biztos, hogy jutott is hely minden jelentkezőnek. Egész évben mindannyian a nyári táborról beszéltünk, vagy azt vártuk. A táborokban sorakozóval, zászlófelvonással és reggeli tornával indult a nap.

18. Telefon. Nem voltak mobiltelefonok, amik megzavarták volna a tanórát. Egy találkozó megbeszélése úgy történt, hogy nagyon pontosan lefixáltunk egy időpontot, és ha valaki késett, akkor bizony akár 45 percet is vártunk egymásra, mivel telefonon nem tudtunk odaszólni a másiknak, hogy késünk. Budapesten közismert találkozóhelyek voltak: Örs vezér térnél a „gomba”, Deák térnél a „Porsche szalon”, Nyugatinál „az óra alatt”. A szülők-gyerekek, ha elkerülték egymást otthon, akkor papíron üzengetek egymásnak.

19. Kollektív nevelés. Tökéletesen működött a kollektív nevelés, azaz ha rosszak voltunk a buszon vagy az utcán, akkor az idegen felnőttek ránk szóltak.

20. Tisztelet.Tiszteltük a tanárokat, és minden felnőttet  nem mertünk visszabeszélni, de nem csak mi nem, hanem a szüleink sem. Ha már az igazgatói irodába voltunk hivatalosak, akkor az maga volt a szégyen. Lógni, iskolát kerülni nem lehetett, de nem is akartunk. Bár egyre ritkábban, de még a nyolcvanas években is előfordult, hogy egy-egy szigorúbb tanár okító-nevelő célzattal lekevert egy-egy maflást - ezek természetesen semmilyen jogi következménnyel nem jártak. Ma már egy ilyen eset vezető hír lenne a médiában.

Sok dolgot át lehetne venni ebből a rendszerből, de jó magyar szokás szerint " a mosdóvízzel kiöntjük a gyereket is."!!!!!

Megosztás a facebookon