A tegnapi Baradla barlangi tragédia után, megírom az egyik legsúlyosabb magyar szerencsétlenséget, ami a Balatonon történt 1954 május 30-n gyermeknapon pontosabban Balatonfüreden.

A magyar hajózás történetének legnagyobb tragédiája történt ezen a nyári napon, 1954. május 30-án. A helyszín a Balatonfüred, az ok az emberi felelőtlenség.

A Pajtás névre keresztelt csavargőzös kishajót a Dunáról vezényelték a Balatonra 1946-ban, és később kibővítették befogadóképességét 150 főről 200 főre, mindenfajta műszaki felülvizsgálat nélkül. A személyzet a feljegyzések szerint értesítette a feletteseket a hajó bizonytalanságáról (a súlypont megemelkedésének lehetőségéről), de ők nem reagáltak érdemben.

A hajó délelőtt negyed 11-kor indult el Siófokról Tihanyba, Balatonfüreden keresztül. Füredig semmi vészjósló nem történt, onnan a gőzös 11 óra 30-kor indult tovább. 176 (vagy 178?) utas és 6 fős személyzet tartózkodott a fedélzeten – legtöbben a gyereknapot ünnepelték a hajókázással, és figyelték hogy a hajótól nem messze  abban a percben a startpisztoly lövésére elindult egy vitorlásverseny.

A startpisztoly eldördülése után a hajón tartózkodók szemlélődni a hajó jobb oldalára szaladtak. Így a kikötőből a Tagore sétány felé indult el a Pajtás, és először balra, majd jobbra billent. Heisz Pál kapitány el akarta fordítani a kormányt, hogy megállítsa a borulást, de nem sikerült: a hajó a bal oldalára dőlt, és süllyedni kezdett, miközben kitört a pánik.

A gőzhűtő, Vámosi Gyula, aki kabinjában ragadt, halála előtt nem sokkal még kiengedte a kazánból a gőzt, hogy a hajó ne robbanjon fel még nagyobb tragédiát előzött meg.

A baleset következtében 23 ember (22 utas és a fűtő) vesztette életét és több mint 50 ember megsérült, annak ellenére, hogy a közelben zajló vitorlásverseny résztvevői gyorsan megkezdték a mentést.

A tragédia súlyát a korabeli politikai vezetés megpróbálta enyhíteni, a Szabad Nép című lapban jelent meg egyetlen hír, 12 halottról beszámolva – Rákosi Mátyás pedig hírzárlatot rendelt el.

Egy túlélővel sikerült beszélgetnem az eseményről pár éve, ő akkor gyermek volt és a hajón volt fent és szerencséje, hogy a vitorlásversenyen részt vevők, egyből leálltak a versennyel és a mentésre koncentráltak és a gyermekeket vették le legelőször a süllyedő fedélközről. Szerencsében szerencsétlenség, hogy édesapja oda veszett... Elmondta hatalmas hírzárlatot rendeltek el Balatonfüred és környékén... Az ÁVO lezárta a várost körbe, sőt a városból kivezető kettő darab telefondrótot levágták, így megakadályozva hogy a tragédia híre kijusson a városból.

Sikerrel is jártak, mert senki nem tudod az eseményekről évekig, a nyugati sajtó elől bezárták az ajtót.

Évekig nem beszélhettek a tragédiáról, mert aki megtette a bíróság elé állították a Magyar Népköztársaság, hírének szabotálása, és csorbítása miatt.

A Szabad Nép újságban egy rövid cikk jelent meg, 12 szerencsétlenségről, holott 23 volt a halottak száma.

A katasztrófára a balatonfüredi Tagore-sétányon szobor emlékeztet.  Felavatva 1999 május 30. Emeltették a szerencsétlenség túlélői hozzátartozói. Alkotó: Raffay Béla szobrászművész.

A hajót később kiemelték, és a rekonstrukció után pár hónap múlva még szolgálatba is állt.

Megosztás a facebookon