1842. augusztus 24-én rakta le József nádor, az ország előkelőségei jelenlétében, a Lánchíd pesti pillérének jelképes alapkövét. A 380 méter hosszú építményt, mely Magyarország első jelentős állandó folyami hídja volt, egy évtizedes munka eredményeként, 1849 novemberében adták át a pest-budai polgárok számára.

Az 1839-40-es országgyűlésen törvénybe foglalták a híd megépítését, 87 esztendőre a Részvénytársaság birtokába bocsátották a területet, így megkezdődhetett a munka. Két esztendőt vett igénybe, mire a cölöpöket leverték, így aztán az alapkőletételre csak 1842. augusztus 24-én kerülhetett sor; a Barabás Miklós által festményen megörökített eseményen József nádor helyezte el az első, szimbolikus követ a Duna talapzatában. A munkálatokat ekkor már – a külföldön tartózkodó William Tierney Clark helyett – egy megbízott mérnök, a skót származású Clark Ádám irányította, aki egykoron a Dunai Gőzhajózási Társaság szolgálatában került Magyarországra.

Hat évig tartott, míg a híd roppant kőpillérei megépültek, 1846 októberéből pedig megkezdődhetett a fémszerkezet összeszerelése. Már 1848 forró márciusa volt, amikor a híd rugalmasságát biztosító hatalmas fémláncokat elkezdték bekötni. Bár ez a művelet meglepően gyorsan haladt, július 18-án, az utolsó szál beszerelése közben az egyik szem szétpattant, és a súlyos fémlánc a Dunába zuhant. A baleset egy munkás életét követelte – ekkor egyébként Széchenyi és a tervezők is a folyóba estek –, emellett pedig hosszú időre elodázta a Lánchíd átadását.

Az 1849 májusában zajló ostrom során kisebb sérüléseket szenvedő Lánchidat aztán 1849. november 20-án Haynau császári főparancsnok adta át a két város polgárainak. Bár Buda és Pest között már másnap megindulhatott a gyalogos forgalom, a munkálatok még nem fejeződtek be, Marschalkó János híres oroszlánjai – valamint a Sina és Széchenyi famíliák címerei – ugyanis csak 1852-ben kerültek a hídfőkhöz.

Az átkelőhely hamarosan az – 1871-ben – egyesített Budapest egyik legfontosabb közlekedési csomópontja lett, nem véletlen, hogy a kivitelezők, William Tierney Clark és Clark Ádám később számos elismerésben – és 20 000 koronás prémiumban – részesültek. A dunai építmény 1899 novembere, az átadás 50. évfordulóján tartott ünnepség óta viseli a Széchenyi lánchíd nevet, de a köznyelv egyszerűen csak Lánchídnak hívja; 1876-ig, a Margit-híd átadásáig egyébként ez volt a főváros két partja között az egyetlen szárazföldi útvonal.

A híd a második világháború alatt, Budapest ostroma során szinte teljesen elpusztult, miután a németek – utolsóként a fővárosi Duna-hidak közül – 1945 januárjában ezt is felrobbantották. 1947-ben a kormány törvényt hozott a Lánchíd újjáépítéséről, az átkelőt pedig 1949 novemberében, az első híd megnyitásának 100. évfordulóján ismét felavatták.

Azóta a Széchenyi által megálmodott Lánchíd Budapest egyik leghíresebb nevezetességének számít, mely minden napszakban nélkülözhetetlen gyöngyszeme a dunai panorámának.

2018 augusztus 20-n lezárták a gépjármű forgalmat, és átadták a hidat csak a gyalogosoknak. Dobogó szívvel sétáltunk mi is át rajta, átérezve a magyar történelem egyik legszebb alkotását!

Megosztás a facebookon