Budapesten, 1912. szeptember 8–án született Radnóti Miklósné Gyarmati Fanni (elhunyt: Budapest, 2014. február 15.) magyar nyelvtanár, oktató, férje, Radnóti Miklós hagyatékának rendezője, őrzője, közrebocsátója.

14 éves korában ismerte meg Radnóti Miklóst, akivel 1935. augusztus 11-én kötött házasságot Budapesten, a Terézvárosban, s a Pozsonyi út 1. számú házban béreltek lakást.

Gyarmati Fanni és Radnóti Miklós levelezése ma már forrásértékű dokumentum, levelezésük Radnóti Miklós szegedi egyetemi éveire és munkaszolgálatainak idejére esik.

Férje halála után a nyilvánosságtól visszavonultan gondozta Radnóti hagyatékát, illetve a Színház- és Filmművészeti Főiskola tanára lett: versmondást, francia és orosz nyelvet tanított. Sosem ment többé férjhez, özvegységét csaknem hetven évig őrizte.

A nyilvánosságtól elzárkózott, csupán a Népszabadságnak adott interjút 1962. január 21-én, melyben többek között úgy nyilatkozott, hogy "a fasizmus elnyelte az életünket". Rádióban, televízióban nem szerepelt. Radnótiról nem írt, valamint a férje nevét felvett intézmények ünnepségein sem jelent meg, csupán a hagyatékhoz kapcsolódó ügyek intézésével foglalkozott.

Több évtizedes oktatói munkásságáért és Radnóti Miklós hagyatékának közrebocsátásáért 2009 decemberében A Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje kitüntetést vehette át. Hajlott korára való tekintettel (97 éves volt ekkor) Gyarmati Fanni lakásán adták át a kitüntetést.

E lakás még mindig ugyanaz a lakás, amelyben férjével, Radnóti Miklóssal élt, még mindig kint van a lakáson férjének, Dr. Radnóti Miklósnak a névtáblája. 99. születésnapján a Kohányi Társaság köszöntötte 9 szál sárga rózsával (a sárga rózsa Gyarmati Fanni kedvenc virága), s egyben a Kohányi Társaság örökös tiszteletbeli tagjának jelölték Gyarmati Fannit tekintettel arra, hogy mindaz a humanizmus, amelyet Radnóti Miklós költészete és a hozzá hű feleség képvisel, egyezik a Kohányi Társaság eszményeivel.

1999-ben a XIII. kerület, majd 2005-ben Budapest díszpolgára lett kiváló pedagógiai munkásságáért, valamint Radnóti Miklós életművének, irodalmi hagyatékának gondozásáért és őrzéséért.

Radnóti Miklós feltételezett holttestének maradványait 1946. június 23-án találták meg Abda közelében – majd, az 1946-os politikai viszonyoknak megfelelően – ehhez a feltételezett emberi maradványokhoz igazították a történelemírást, Radnóti (Radnóczi) Miklós legendáját.

Az ingoványos területen megtalált emberi maradványokat először a Győr közeli zsidó temetőben(!) hantolták el… holott köztudottan a költő korábban katolikus hitre tért, még a családi nevét is megváltoztatta. Gyarmati Fanni, Radnóti özvegye, egyszer sem láthatta a holttestet, majd amikor kézhez kapta az exhumálásról készült feljegyzést és ott azt olvasta, hogy a költő nyakában arany medaliont találtak az egyéb, vele összefüggésbe hozható, tárgyi “bizonyítékokkal”, felháborodott hangú levelet írt annak a győri újságnak, amely először adott hírt a “nyilas banditák által meggyilkolt Radnóti holttestének” megtalálásáról.

A zsidó gyászszertartás szerint zsidó temetőbe keresztény hitre tért személyt nem temethettek… még átmenetileg sem. Gyarmati Fanni elmondása szerint a költőnek soha nem volt aranyékszer a nyakában, és nehezen hihető, hogy a “nyilas banditák” azzal együtt temették volna el Abda közelében

Az exhumálást követően néhány héttel később, augusztusban, a budapesti Fiumei úti sírkertben elhantolt emberi maradványoknak az eddigi kutatások szerint semmi köze sincs a költőhöz – abban maga Gyarmati Fanni sem hitt egyetlen pillanatig sem.

Az özvegy nem is járt kis a sírkertbe mert hite szerint nem a férje a költő van ott eltemetve, de végakarata szerint itt helyezték örök nyugalomra 2014 február 26-n.

Megosztás a facebookon