1944. október 15-re komoly akciót terveztek a németek a budai várba. Olyan komolyat, hogy kivitelezésével Otto Skorzenyt, Hitler kedvenc kommandósát bízták meg. Az akció fedőneve egy egyszerű félrehalláson alapult. A Kormányzó kisebb és immár egyetlen fiáról – tevékenysége miatt – már egy ideje aktát vezettek, az aktán a „Nicky” név szerepelt, ezt értette félre Otto Skorzeny egyik tisztje. Walt Disney rokonszenves egere pedig Németországban is közismert rajzfilmhős volt…
1944. október 11-én a szovjet csapatok már átkeltek a Tiszán, Szeged a kezükre került. Debrecen térségében a II. világháború második legnagyobb páncélosütközetét vívták (az első a kurszki csata volt) az előretörő oroszokkal a magyar és német alakulatok. Minden logikusan gondolkodó ember számára ekkor már világos volt, hogy Magyarország elveszítette a háborút. Nem volt más lehetőség, mint menteni a menthetőt.
Ifjabb Horthy Miklós már január elseje óta vezette a bizalmasan csak „kiugrási irodának” nevezett, névleg a külföldi magyarok hazatelepülésével és a háború utáni gazdasági lehetőségek és társadalmi változások vizsgálatával foglalkozó, kis létszámú intézményt. A valós feladata azonban a magyar németellenes körökkel, szövetséges erőkkel, de még a jugoszláv partizánhadsereggel való kapcsolatfelvétel, kapcsolattartás volt. Nem utolsósorban, a német megszállás után nehéz helyzetbe került zsidók kormányzói mentesítésével is foglalkoztak.
Ifjabb Horthy Miklós és az általa vezetett iroda működésének eredményességéről utólag megoszlanak a vélemények. Egyes források szerint sokat tettek az események jó irányba való előmozdításáért, mások úgy tartják, hogy tevékenységüknek nem sok látszatja volt, de az ifjabb Horthy szándékai tisztességét egyik fél sem vonja kétségbe.
Az 1944. október 15-ére tervezett, megkésett és túl korán lelepleződött kiugrási kísérlet terve nagyjából az volt, hogy a Kormányzó a délelőtt során bejelenti a koronatanácsban fegyverszüneti szándékát – nem említve, hogy Faragho Gábor vezérezredes már október 11-én, Moszkvában alá is írt egy előzetes fegyverszüneti egyezményt. Délben pedig Veesenmayerrel, a magyarországi teljhatalmú német megbízottal tárgyal a háború befejezéséről. A Kormányzó úriemberhez méltón igyekezett rendezni a dolgokat, szándéka volt megvárni, hogy teljhatalmú német biztos hivatalos forrásból is tudomást szerezzen a tervezett akcióról, utána viszont azonnal cselekedni. De a régivágású gentlemanok kora – sajnos – már lejárt.
Homokszem, mit homokszem, valóságos homokdomb került a gépezetbe. Egyfelől sok németbarát katona és politikus szabotálta a Kormányzó szándékát, másrészt a németek is túl hamar tudomást szereztek róla. És nem haboztak megtenni az ellenlépéseiket. Az egyik ezek közül az volt, hogy elrabolják a Kormányzó fiát, hogy az idős urat vele zsarolhassák, hogy az ő tetszésük szerint cselekedjen.
Otto Skorzeny, a rázós ügyek specialistája – ő szabadította ki Mussolinit gran sasso-i fogságából – már egy ideje Budapesten tartózkodott, Hitler személyes megbízásából. Feladatához tartozott, hogy terveket dolgozzon ki Horthy Miklóshoz közelálló emberek elrablásáról és a Vár elfoglalásáról. Wilhelm Höttl SS-Sturmbanführer - aki a Birodalmi Biztonsági Főhivatalban a magyar ügyek felelőse volt – tudott arról, hogy a magyarok Tito marsallal is fel akarják venni a kapcsolatot. Erre alapozták az akciójukat, állították fel a csapdát.
Amik nap közben eszembe jutnak és le kell írnom.
Belépés Facebookkal
