Súlyos hajószerencsétlenség a Dunán.

A Közlekedési és Postaügyi Minisztérium jelenti: 1951. június 22-én 14.45-kor a "Dömös" nevű személyhajó Mohácsról Budapest felé, menetrendszerű járatban Fajsz állomás felett robbanás következtében elsüllyedt. A robbanás oka ismeretlen. A hajó utasainak legnagyobb részét sikerült megmenteni. Hatvan ember könnyebb sérüléssel kórházba került. A hiányzók száma mintegy harmincra tehető, ebből az eddigi megállapítások szerint hat halott. Feltételezhető, hogy a hiányzók egy része - környékbeli lakos - szintén a megmenekültek között van, de a lakóhelyére távozott, s emiatt hollétét még nem lehetett megállapítani.

Írta az MTI néhány nappal később.

Már régen nem írtam itt a blogomban, de most volt egy téma ami ismét felkeltette érdeklődésemet ez a Dömös dunai hajó katasztrófája 1951 június 22-n. A Dömös ezen a napon egy II. Világháborús vízi aknára futott és ennek a felrobbanása vezetett a hajó katasztrófához és ez a mai napig nem tudható áldozatok számához vezetett. Elképzelhető 150-200 halott is, de a korabeli újságok csak 6 halottról, és a kazán felrobbanásáról írt.

A II. világháborúban az Angolszász szövetségesek vízi aknával szórják meg a Dunát, amit a háború végén a Szovjet aknászok szednek fel több éven keresztül. Ez az egy véletlenül nem került elő.

A  robbanást, amely darabokra szakította a "Dömöst" és a le mértéktartóbb becslése szerint is megölt több mint félszáz embert, süket csend követte. Nem csak a holtak hallgatása, vagy a döbbenet, a partra tóduló emberek rémületének csendje, hiszen azt néhány perc múlva szilánkokra törték a túlélők jajkiáltásai, a mentésükre siető bátrak izgatott kiáltásai. Az igazi csend csak ezután következett, hiszen egy teljes napon át hallgat a korabeli sajtó a "Dömös" pusztulásáról, pedig a tragédia híre szinte percekkel később megérkezett a MESZHART budapesti központjába. Arra vonatkozóan nem találtunk utalást, vajon másnap, szombaton jártak-e a hajózási vállalat, vagy más hatóság vizsgálói a  helyszínen így azt sem tudhatjuk, hogy a Közlekedési és Postaügyi Minisztérium által az MTI-hez eljuttatott és a Szabad Nép című országos napilapban 1951.június 24-en megjelent kommüniké milyen forrásból merített. Annyi bizonyos: igazi kordokumentum, ha úgy tetszik dezinformációs mestermű , amely valóságos adatokat kever szándékos hazugságokkal, vagy mai szóval: csúsztatásokkal. Úgy, ahogy annak idején a Szabad Nép olvasói megszokhatták.

A Mohács és Budapest között közlekedő, Dömös nevű hajó Fajsznál világháborús aknára futott, amely felrobbant, majd a kazánok robbanása után elsüllyedt. A hajón utazó, a budapesti piacra igyekvő mohácsi kofák nagy számban vesztek oda. Egy ötven fős kiránduló gyerekcsoport is elpusztult. A hajó másodkapitánya hetekkel a baleset után halt bele sérüléseibe. Az áldozatok számáról ma sem tudni semmit, a korabeli - sikerekre orientált - sajtó mindössze hat halottról és néhány sebesültről emlékezett meg.

 

Az AVO azonnal csendet rendelt el a sajtóban, de még a helyszínen lévőktől is elkobzott mindent ami a katasztrófát megörökíthette.

Egy 50 fős gyermek kiránduló csoport is állítólag a hajón tartózkodott, ha elérték az indulási időpontot ezt a mai napig nem tudni, de a gyerekek hollétéről is hallgat a történelem.

Sok ember halotti anyakönyvi kivonatát, több napokra hamísították más halál okot megnevezve mint a robbanás vagy vizbefúlás.

Talán jobb is, hogy nem sikerült felszínre hozni a "Dömös" minden titkát. Végigjárva sorsának néhány stációját, egyre erősebb bennem az érzés : a "Dömöst" a megfejthetetlen titkok teszik örökre elsüllyeszthetetlenné, ezért marad meg az idők végeztéig az egymást követő generációk kollektív emlékezetében s járja különös, titokzatos és véget nem érő útját az örökkévalóság vizein.

Tehát a régi Balatoni Pajtás tragédiának itt a párja amit az akkori rendszer és ÁVÓ eltitkol.

Ki tudja mik lapulnak még az ötvenes évek archívumban.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Megosztás a facebookon