A kommunizmus áldozatainak emléknapja alkalmából idén is országszerte megemlékezéseket tartanak a világtörténelem legembertelenebb diktatúrájáról. Az 1997-ben Párizsban megjelent hat szerző által jegyzett kötet, A kommunizmus fekete könyve levéltári kutatások és becstelenségek alapján a világviszonylatban mintegy százmillióra teszi a kommunizmus áldozatinak számát.

Kelet-Közép Európában ez a szám elérheti az egymilliót. Ennyi ember vesztette életét kivégzés, éhínség miatt vagy kényszermunkatáborokban. Jóval magasabb azoknak a száma akiket a diktatúra hétköznapi valósága nyomorított meg testileg és lelkileg. A rendszer áldozata volt az is, akit vallattak és kínoztak, megbélyegeztek, kirekesztettek  vagy börtönbe zártak. Akit csoport, vagy vallási hovatartozás miatt üldöztek akiket megfosztottak a szabad cselekvés és választási lehetőségektől.

Közép és Kelet-Európában elsőként Magyarország döntött úgy, hogy legyen emléknapja a kommunizmus áldozatinak. Először 2001 február 25-én emlékeztek meg róluk az Országgyűlésben és az ország több pontján. Azóta minden évben tartanak emléknapot. A nap időpontja arra utal, hogy a szovjet megszálló hatóság ezen a napon tartóztatja le Kovács Bélát a Független Kisgazdapárt (FKGP) főtitkárát, akit országgyűlési mentelmi jog is védett.

A kommunistáktól még távolságot tartó politikusok elleni hadjárat részeként 1947. január 20-án Rákosi és Szakasits Árpád Nagy Ferenc miniszterelnöktől a kommunistákkal ellenkező Kovács Béla pártfőtitkári pozíciójáról való lemondását követelték, de ő nem engedett. 1947. február 21-én a nemzetgyűlés mentelmi bizottsága nem adta ki Kovács Bélát, de a politikus 24-én önként jelentkezett az Államvédelmi Osztályon. 1947. február 25-én este a szovjet hatóságok köztársaság-ellenes összeesküvés vádjával letartóztatták és a Szovjetunióba hurcolták. A Szabad Nép kommünikéje szerint letartóztatása oka az volt, hogy „aktívan vett részt földalatti szovjetellenes fegyveres csoportok alakításában és a szovjet hadsereg ellen irányuló kémkedés szervezésében”. Kovács Béla a következőket írta erről: „Az összeesküvésben nem vettem részt, abban bűnösnek nem érzem magam. Egész életem munkájával kerültem volna szembe, ha a köztársaság, népünk szabadsága, a földreform vagy a demokrácia bármely vívmánya ellen irányuló szervezkedésben részt vettem volna.  A letartóztatás miatt tiltakozásul még aznap kilépett pártjából Kovács Imre, a kommunistákhoz közel sodródott Nemzeti Parasztpárt alelnöke, és elhagyta az országot. Kovács Bélát húsz évre ítélték a Szovjetunióban. Először a gulágon tartották fogva, majd 1951. szeptember 25-től az Állambiztonsági Minisztérium moszkvai központi börtönében tartották fogva. 1955-ben az ÁVH jászberényi börtönébe szállították, majd 1956. január 18-án a BM Budapesti Központi Börtönébe vitték; de néhány hónappal később, áprilisban hazaengedték családjához.

Ez volt az első lépés Magyarországon a totális egypárti diktatúra kiépítése felé. Mely a kommunistáktól még távolságot tartó erők megfélemlítésével, az FKGP feldarabolásával (szalámitaktika) járt és megnyitotta az utat Nagy Ferenc miniszterelnök májusi eltávolítása előtt..

Recsk 1950-53, vagy a Köröstarcsai Molnár Sándor esete, kit Békéscsabán, koncepciós perben 1950 július 15-én akasztanak fel koholt vádak alapján. Ez is blogom témái lesznek majd a következő időben!

Megosztás a facebookon