Mostanában elég sokat szoktam posztolni,  hozzászólni közelmúltunk és napjaink politikai helyzetével kapcsolatban semmilyen formában, mert számomra a kézzel foghatóság és a látszat ellenére is mindenestől csak fikció az egész.

Négy éve már leírtam, hogy Magyarország jogilag törvénytelen keretek között működik, amely 1944-től generálódott és azóta sem rendeződött, bárki bármit is mond. Aki azt állítja, hogy márpedig törvényes minden, az finom szólva is félre van informálva.

Szintén lehet bármit hinteni bizonyos változásokra hivatkozva, beleértve a jelenlegi alaptörvényt is, mégis jogilag és gyakorlatilag, sőt szellemiségében is a mai kormány egyenesen viszi tovább az 1919-es és 1949-es viszonyokat. Mindkettő törvénytelen és illegitim volt, ennek megfelelően a mai napig sincs másképp.

Alkotmányjogi szempontból a jelenlegi helyzet kizárólag bitorlásnak minősül. A választósdit pedig ezen tények tükrében kellene mindenkinek értékelnie. Kevesen látják be, hogy Hazánk nem független, nem szabad és valahol már régóta nem is nevezhető országnak, hanem gyarmati sorban van.

Valódi uralkodóink, pontosabban bitorlóink a mostani úgymond választások kapcsán is színt vallanak. Amikor értesültem a szavazás napjának kitűzéséről, cseppet sem voltam meglepődve. Ahogy 4 éve Mátyás király halálának napjára tették - s mind ez egyben ráadásul utolsó teljesértékű királyunk emlékéve is volt megkoronázásának 550. éve alkalmából -, úgy idén is durva egybecsengésnek tűnik.

Az esedékes választás időpontja ugyanis Széchenyi István, II. Rákóczi Ferenc és Eötvös Lóránd halálának napja. Nem lehet a véletlen műve, mert képtelenség, hogy egy nap kiválasztásakor nem körültekintően jártak volna el.

Inkább az ellenkezője látszik igazolódni, hogy nagyon is tudatos. Ebből következetes, hogy már most borítékolni tudnám a végeredményt. Az hogy ellenségeink gazemberek, az nem újdonság, de az emberek miért kívánnak mindehhez jó statiszták lenni, már sokkal elszomorítóbb. A legnagyobb veszteség, ami a magyarságot az elmúlt másfél évszázadban érte még csak nem is Trianon volt, hanem az egészséges immunitás elvesztése nemzeti szinten.

Egy átlag magyar manapság képtelen felismerni valódi ellenségét.

Ennél végzetesebb aligha érhet embert, s közösséget. Az emberek hiszékenyek, ám éppen az igazságot képtelenek hinni a legkevésbé. Bár igaz, a magyar ember valójában nem hisz, hanem tud.

Ha már Széchenyi halálának napja lett kitűzve a bolhacirkuszi produkcióra, így idézem Őt, mert szent igaz a gondolata: “Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek ülnek egy bölcs és becsületes nép nyakára, akkor a nép azokat a silány fickókat minél hamarabb a pokol fenekére küldi. De ha egy hitvány kormány huzamosan megmarad a helyén, akkor bizonyos, hogy a nemzetben van a hiba” S higgye el mindenki - mert őszintén, szeretettel szólok Mindenkihez, csakis Hazánk, nemzetünk és valahol az egész emberiség javát óhajtva -, de ennél már nincsen lejjebb."

Megosztás a facebookon