Egy állam ki hatvan év alatt, hatszor árulta el szövetségeseit:

A fiatal román állam az első világháború elején semleges maradt, de várta az alkalmat, hogy a győzteshez csatlakozva jelentősen megnövelhesse területét. 1916. augusztus 17-én, egy sikeres orosz offenzívától felbátorodva titkos szerződésben vállalta, hogy az antant oldalán harcol a győzelemig, megtámadja Magyarországot, és különbékét semmilyen körülmények között nem köt. Jutalomként megkapja Bukovinát és Magyarország keleti felét a Tiszáig. A katonailag jól előkészített román támadás jó félórával a hadüzenet bécsi átadása előtt indult meg egyszerre az összes erdélyi szorosban. A határt védő, kis létszámú magyar erők csak lassítani, de megállítani nem tudták az ellenséget, akik elfoglalták Csík és Háromszék területét, hatalmas menekültáradatot indítva el. – Románia beavatkozása egyenlő Magyarország halálos ítéletével, Ausztria szükségszerű felosztásának kezdete, s előrevetíti Európa átrendezését etnikailag egységes államokra – írta a londoni Times külpolitikai rovatának vezetője, Wickham Steed. Jóslata elsietett volt, a német csapatokkal megerősített osztrák–magyar erők szeptember elején ellentámadást indítottak, október 9-én felszabadították Csíkszeredát, és december 6-án bevonultak Bukarestbe. 1918. május 7-én Románia különbékét kötött a központi hatalmakkal, megszegve ezzel az antanttal kötött szerződését. 1918. november 3-án azonban a gazdaságilag és katonailag teljesen kimerült Monarchia fegyverszünetet kötött, november 11-én Németország is. Ekkor, november 10-én Románia hadat üzent a már nem létező Osztrák–Magyar Monarchiának, és újból behatolt Erdélybe. Most azonban nem ütközött semmiféle ellenállásba, a háborúba belefáradt magyar katonák hazamentek. A december elején létrejött székely hadosztály kezdetben mindössze 1300 önkéntesből állt, létszáma sosem haladta meg a 13 ezret. Az októberben megalakult erdélyi Román Nemzeti Tanács elutasította a magyar kormány „a nemzeti kisebbségek egyenjogúsításának tárca nélküli minisztere, Jászi Oszkár” ajánlatát, a Magyarországot nemzetiségi alapon 14 kantonra átalakító „Keleti Svájc” tervezetét, és december 1-jére Gyulafehérvárra népgyűlést hirdetett. A kizárólag románokból álló tömeg – a közeli királyi román csapatok védelmében – kikiáltotta Erdély és a Partium egyesülését Romániával. A kommunizmus bukása után ez a dátum lett Románia nemzeti ünnepe. A népgyűlés ugyan teljes szabadságot kínált „az együtt élő magyar és szász népességnek”, de ebből száz év alatt nem lett semmi.

A Tisza vonaláig nem értek, de vannak még mindig olyan Román politikusok akik mai napig szeretnék odáig tudni határaikat.

Mi pedig az ezer éves határig vissza...S nem érdekel mit is mond az Európai Unió.

Egy ország mely hatvan év alatt hatszor árulta el közeli szövetségeseit, de ez már egy másik történet.

Megosztás a facebookon