Mint az elmúlt írásomban befejeztem, hogy Románia hatvan év alatt hatszor árulta el szövetségeseit, és ez minket magyarokat is érintett egy -egy alkalommal, folytatom blogom írását ezzel a témával.

Kétszínűség: Átlagban minden tíz évben egyszer.

Ha lehet az egyes nemzetek erényeiről beszélni, úgymint a németek lelkiismeretes munkaetikájáról, akkor lehet azok jellembeli hibáiról is beszélni.  Negatív példaként, a világ összes államai közül, Romániának a szövetségesei iránti megbízhatatlan magatartásáról.

1.) Románia a Balkán háborúk idején elárulta elsődleges szövetségesét, Bulgáriát, és ezért jutalmul háromezer négyzetmérföld területet szerzett meg a maga számára volt szövetségesétől, Bulgáriától.

2.) Semmibe vette az Osztrák–Magyar Monarchiával kötött semlegességi szerződést, és amikor úgy ítélte meg, hogy a Szövetséges hatalmaknak nagyobb esélye van a győzelemhez, titkos szerződést kötött az Antant hatalmakkal, és 1916-ban megtámadta Magyarországot.

3.) Megszegte az Antant hatalmakkal kötött szövetséget és békét kötött a Központi hatalmakkal Bukarestben.

4.) Megszegte a bukaresti békét és a Monarchia összeomlása után megtámadta Magyarországot.

5.) Elárulta a Szövetséges hatalmakat, és Hitler oldalára állt, amikor annak csillaga felmenőben volt. Előtte 1940 augusztus 30. a II. Bécsi döntésben visszaadta Erdélyt Magyarországnak.

6.) Amikor Hitler vesztésre állt, Románia elárulta a tengelyhatalmakat, átállt a Szövetségesekhez és ezért jutalmul ismét megkapta Erdélyt.

A gyulafehérvári román népgyűlés (az 1918. december elsejei „egyesítés”: Erdély egyesítése a Kárpátokon túli román fejedelemségekkel) nem pótolhatta a népszavazást. A népgyűlésen nem vettek részt a magyarok és a szászok, s a gyűlést a román hadsereg bevonulásakor tartották. Ezzel a legfőbb román nemzeti ünnephez viszonyult kritikusan.

Az Osztrák-Magyar Monarchia felbomlása megbontotta a térség geopolitikai egyensúlyát. Ugyanis a versailles-i rendszer figyelmen kívül hagyta a földrész biztonságát. Az első világháború előtt jól működő hatalmi egyensúly bomlott fel. Bár a nemzetállamok léte szerinte igazságosabb volt, mint a soknemzetiségű birodalmaké, de ezek az államok nem tudták sem magukat megvédeni, sem Európa biztonságát garantálni. Ráadásul hozzátehetjük ehhez: az egyensúlyhiány máig sújtja térségünket, hiszen a létrejött kisállamok (ezeknek a „nyomorúságáról” Bibó István írt sokat) kiszolgáltatottá váltak a nagyhatalmi játszmáknak a 20., sőt – úgy tűnik – a 21. században is.

Megosztás a facebookon