Sokan kérdezik tőlem, hogy az éjjeli szekrényemen őrzött fényképről hogy ki az a három gyermek akit ott látnak. Rokonaim, talán? Mert hogy nem a gyermekeim az biztos, meg látszik hogy régi a kép fekete fehér, és egy kis kereszt van melléjük rakva...

Nem magyarázkodom, Ők az én "szentjeim" védőangyalaim, a három Fatimai gyermek. Szent Jácinta, Szent Ferenc (Franciscó), és Boldog Lucia nővér.

Mikor beteg vagyok, vagy családtagjaim betegek, hozzájuk imádkozok. Kis házi oltáromon. Ahol az ők róluk készült fénykép, emlékeztet, hogy a Jó Istenünk nem csak a gazdag, és művelt embereket tiszteli, szereti, hanem még egyszerű pásztorgyermekeknek is meg tudja jeleníteni a Nagyboldogasszonyt!

Nem vagyok katolikus, de lélekben igen. Mikor úton vagyok, bárhol a világban mindig katolikus templomot keresek fel, hogy ott imádkozzak, és gyújtsak egy gyertyát. S ott is a három "szentemet" kérem: segítsen!

Fatima 1917 május 13. A három gyermek a nyájat legelteti mikor egy angyal jelent meg nekik, és arra kérte őket, hogy imádkozzanak vele. Majd nyár közepén újra megjelent, ekkor azt kérte, ajánlják fel szenvedéseiket Istennek a bűnösökért. Egy utolsó jelenés alkalmával pedig, nyár végén az angyal vérző ostyát tartott egy kehely fölött, és megáldoztatta a gyerekeket. Ez a tapasztalat végleg elszakította őket játszótársaiktól és felkészítette őket a következő eseményekre.

Első alkalommal 1917. május 13-án jelent meg a Szűzanya a gyerekeknek. Jácinta félénken hátrahúzódott, pedig szerette volna megkérdezni az Asszonytól, hogy odaadhatja-e neki a kenyeret és a sajtot, amit ebédre vittek magukkal. Unokatestvére kérésére a kislány megfogadta, hogy senkinek nem beszél arról, amit láttak. Ezt mégsem tudta megtartani, kiáltozva szaladt haza: „Édesanyám! Láttuk ma a Miasszonyunkat!” Anyja csak mosolygott rajta, apja azonban komolyan vette, és Ferenc is igazolta, amit húga mondott, annak ellenére, hogy ő semmit nem látott és nem hallott az első jelenéskor. Jácinta, ellentétben Ferenccel, mind a hat jelenés alkalmával látta a Szűzanyát, de ő sem hallotta mindig, mit mondott Lúciának. A Szűz mindig megtérést, imádságot, bűnbánatot és engesztelést kért.

A hír gyorsan elterjedt, és mivel a plébános sem hitt a gyerekeknek, Lúciát hazugsággal vádolták. Jácinta pedig amiatt szégyenkezett, hogy megszegte unokatestvérének tett ígéretét. Később, mikor arról kérdezték, hogy a Szent Szűz miért nem beszélt soha Jácintához, Lúcia így válaszolt: „Mert Jácinta sem beszélt. Ha szólt volna, a Szűz is szólt volna hozzá.” A kislány azonban csak félénken mosolygott és soha nem tudott megszólalni a Szűzanya jelenlétében.

Szeptemberben, az ötödik jelenés alkalmával tízezrek voltak jelen a völgyben, egy hónappal később pedig, október 13-án, az utolsó jelenéskor mintegy 70 ezer ember látta a napcsodát: a nap megnagyobbodott, forogni kezdett, majd úgy tűnt, rázuhan a földre.

A Szűzanya három titkot bízott a gyermekekre, amit sokáig megőriztek, vagyis csak Lucia, mert mind ahogyan, ígérte Jácinta és Ferenc hamar az a események után a Szentanya oltalmába kerültek és csak Lucia nővér élte meg a titkokat. Ő 2005 február 13-n tér meg testvérei mellé. Ferenccel és Jácintával a Fatimai bazilikában nyugszanak. Sírjukra csak ennyii íródott: "Akiknek a Miasszonyunk megjelent".

Egy egyszerű imát hagytak ránk, egy rövid imát, amit a rózsafüzérrel imádkozzák a katolikusok:

Ó, Jézusom, bocsásd meg bűneinket, ments meg minket a pokol tüzétől és vidd a mennybe a lelkeket, különösen azokat, akik a legjobban rászorulnak irgalmadra!

Mint ahogyan a világban a szentháromságot imádjuk, úgy van nekem ez a három Szent és vigyázza napjaim, és vigyázza életem!

 

 

Megosztás a facebookon