1924. március 26-án zárult le a Fiume város hovatartozása körül kialakult többéves vita, amelynek végén Olaszország annektálta az adriai kikötővárost.

Az első világháború előtt Fiume Magyarország legfőbb kikötője volt, corpus separatumként kiemelt közigazgatási státuszban állt. Horvát és olasz népessége mellett jelentős létszámú magyar lakossága volt, itt született például Kádár János is. A város az első világháború utáni rendezés szerint a Szerb–Horvát–Szlovén Királysághoz került volna, ami nem csak a helyi lakosság többségét, de a területeit az Adria keleti partján gyarapítani akaró Olaszországot is tiltakozásra ösztökélte. 1919 őszén Gabriele d'Annunzio költő és irodalmár vezetésével olasz szabadcsapatok vonultak be Fiumébe, ám miután nem csatlakozhattak Olaszországhoz, egy év után létrehozták a Carnarói Olasz Kormányzóság nevű államot.

Közben a délszláv állam és az olaszok 1920 novemberében Rapallóban egyezményt kötöttek: Fiume függetlenségében és szabad városi státuszában állapodva meg (hasonlót lásd. Danzig/Gdansk esete). D'Annunzio viszont sem az egyezményt, sem a választások kiírását nem volt hajlandó elfogadni, ezért 1920 karácsonyán az olasz flotta bombázta Fiumét. 1921 áprilisában a városban így megtartották a választást, amelyet a függetlenségpárti Ricardo Zanella nyert meg, kormányával azonban egy év múlva a Szerb–Horvát–Szlovén Királyságba menekült, mert a Giovanni Guriati vezette fasiszták puccsot hajtottak végre.

Fiume fennállásának maradék két éve alatt is a nyugtalanság fészke maradt, gyakran az olasz csapatoknak kellett rendet tenni a városban. Mussolini és I. Sándor király (ur. 1903-1934) végül 1924 januárjában egyezett meg Fiume szabad állam végleges felszámolásáról, a várost olasz, Susak kikötőnegyedet pedig szerb–horvát–szlovén fennhatóság alá vonva.

1924 márciusának végén eltűnt Európa térképének egyik érdekes színfoltja, amelyet elfogadott például a francia és a brit nagyhatalom is. Fiume volt az első állam, mely elismerte a Szovjetuniót, kommunista pártja (a világon a legkisebb) részt vett a III. Internacionálén is. Felosztása nem oldotta meg véglegesen a terület hovatartozásának kérdését, az kiújult a második világháború lezárása után. Ekkor azonban Olaszországnak nem csak Fiuméról, hanem az Isztriai-félszigetről is le kellett mondania Jugoszlávia javára.

A város Rijeka néven a délszláv állam, majd Horvátország birtoka lett.

Megosztás a facebookon