1944. október 9-én kezdődött a hortobágyi más néven alföldi, vagy debreceni páncéloscsata (bár az utóbbi téves elnevezés, mert Debrecentől még jó távol zajlott le ez az csata.) A második világháború egyik 1944-ben lezajlott ütközete volt.

A szovjet hadvezetés megindította a rohamot Magyarország és Románia felé, ahol a német hadosztályokkal kiegészült csapatok a szovjetek megállítására készültek.

Románia azonban augusztus 23-án átállt a szövetségesek oldalára. Sokadjára elárulva szövetségeseit.

Így a szovjet csapatok lerohanták a német–magyar csapatokat, akik minden eszközzel védekeztek, és végül megállították az oroszokat, akik így nem tudták bekeríteni a Kárpátokban harcoló csapatokat. A csatában a szovjetek a gyorsaság kedvéért felhagytak az úgynevezett mély hadművelet elveinek megfelelő, begyakorolt eljárásaikkal és egyfajta „szovjet villámháborút” szerettek volna megvalósítani, de erre a németekétől eltérő vezetési elveik, tisztjeik képzettségi szintje és csapataik szervezete nem tette őket alkalmassá.

A szovjetek elfoglalták a Tiszántúlt, közelebb kerültek Budapesthez, a Kárpátokban is visszavonták előlük a magyar 1. hadsereget. Ám kitűzött céljukat: a Dél Hadseregcsoport zömének bekerítését és szétzúzását nem sikerült végrehajtaniuk.

 A harcokban a szovjet-román egységek mintegy 525-637 páncélost és 84 ezer katonát, a német-magyar erők 270 páncélost és 35 ezer katonát vesztettek.

A csatára emlékeztet mementóként a Hortobágy községben kiállított tank.

Anno a tank mellett álltam nem is olyan rég. Végignézve a sík rónán, szemem előtt megjelent az akkori kép füst, lőporszag, halottak látványa sebesültek nyöszörgése.....Emlékezni kell!

Azért is írok, ilyen blogokat ami felidézi a múlt és a magyar történelem szenvedéseit!

 

Megosztás a facebookon