Jane Austen (Steventon, Hampshire, 1775. december 16. – Winchester, Hampshire 1817. július 18.) angol regényírónő. A korában általános romantika túlzásaival szembefordulva a kritikai realizmus egyik úttörője. Írásaira jellemző a feszes kompozíció és az ironikus látásmód.

Főszereplői intelligens, erkölcsileg erős hősnők, akik éles kontrasztban állnak környezetük balgaságával.

Lásd: Büszkeség és balítélet.

A Hampshire megyei Steventon falujában született 1775. december 16-án. Anyja Cassandra Leight (1739–1827) nemesi család sarja, apja George Austen (1731–1805) anglikán vikárius volt. Nyolcan voltak testvérek, ő volt a hetedik. Öt bátyja, egy öccse és egy nővére volt. Apja plébánosként elég tekintélyes fizetést kapott, de mivel nyolc gyermeket kellett felnevelnie, nem számítottak tehetős családnak.

Jane élénk és szeretetteljes családi háttere ösztönzően hatott az írásra, sőt kiterjedt rokoni és baráti kapcsolatai révén élményei jóval messzebbre jutottak a steventoni parókiánál. Ebből a világból merítette regényeinek helyszíneit, szereplőit és témáját.

1783-ban Jane és nővére, Cassandra rövid időre egyik nagybátyjuk testvéréhez, Mrs. Cawleyhoz költözött, hogy ott tanulhassanak. Mrs. Cawley Oxfordban élt, később pedig Southamptonba költözött. A testvérpárt egy járvány kitörése után hazahozták. 1785–86-ban Jane-t és Cassandrát a readingi Abbey kollégiumba íratták, amely minden bizonnyal hasonlított az Emmában szereplő Mrs. Goddard iskolájára.

Jane-t túl fiatalnak tartották, hogy hasznát lássa az iskolának, de anyjuk szerint, „ha Cassandrának fejét vették volna, Jane is levágatta volna sajátját”. 1800 decemberében a hetvenhez közel járó apja hirtelen úgy döntött, hogy visszavonul Bathba, és a rákövetkező évben a család is odaköltözött.

Bathban töltött éveik során minden nyáron elutaztak a tengerpartra, és egyik nyaralásuk alkalmával esett meg Jane legtitokzatosabb szerelmi kalandja. Erről csupán annyit lehet tudni, amennyit Jane Austen halála után Cassandra az unokahúgainak elmondott, és még azután sem írtak róla évekig. Míg a család a partvidéken időzött, Jane találkozott egy fiatalemberrel, aki, úgy tűnt, kellően beleszeretett. Cassandra később is elismerően beszélt róla, és úgy gondolta, Jane számára jó parti lehetett volna. Caroline szerint „elváltak, de Jane a lelkére kötötte, hogy keresse fel őket újból.” Ennek ellenére nem sokkal később az ifjú halálhíréről számoltak be. A sírkő Winchesterben 1805-ben, édesapjuk halála után Jane édesanyjával, nővérével, Frank bátyjával és annak feleségével Southamptonba költöztek, ahol 1809-ig éltek.

1809-től Chawtonban éltek, ahol Edward nevű bátyja egy kis házat bocsátott a család rendelkezésére. Edwardot az a szerencse érte, hogy egy jómódú nagybátyja adoptálta, így a George Austen halála után elszegényedett családot támogatni tudta.

Jane Austen sohasem ment férjhez, bár fiatalon eljegyezte magát Harris Bigg-Witherrel, de az eljegyzést később felbontották. Jane Austen visszavonultan élt, mert súlyos betegségben szenvedett. Az orvosok előtt akkor még ismeretlen és gyógyíthatatlan Addison-kórban szenvedett, melynek következtében a teste elfeketedett.

A betegség elhatalmasodása után már nem járt emberek közé, nővérével folytatott levelezéséből tudhatunk meg sokat az írónő életének ezen szakaszából. 1817-ben még Winchesterbe utazott a gyógyulás reményében, de betegsége olyan előrehaladott volt, hogy július 18-án meghalt.

A winchesteri székesegyházban temették el, 24-én.

Az említett regénye a Büszkeség és balítélet, Angliában kötelező olvasmány és minden polgári lakásban van egy példány legalább belőle. Szerintem követnünk kéne ezt, és mindenkinek el kellene olvasni ezt a remek művet, vagy legalább megnézni az erről készült filmet. 

Ajánlom a BBC által elkészített sorozatot (8 részes) ami a regényt hűen követi, és megismerhetjük ez által a neves írónőn keresztül a kor társadalmi helyzetét.

Megosztás a facebookon