Minap a televízió XXI század műsorában, a Kádár korszak besúgóiról és beszervezéséről volt egy dokumentumfilm. A műsor hűen bemutatta a rendszer beszervezését a III/III ügyosztály munkamódszereit. Nagy érdeklődéssel, és fájdalmas szívvel néztem mert ennek megfigyelésnek akkoriban én is részese voltam.

Elmondom röviden:  Már fiatalon is érdekelt a történelem és a politika, és a helyi kis közösség a zsadányi Piroska presszóba járt esténként információcserére. Én ugye hallgatni arany közmondást nem ismerve így a mai nap évfordulója esetén megemlítettem hogy néhány éve a szovjetek halálra gázolták a II. magyar hadtestet az Urivi hídfőnél. Ma ismét erre emlékezem:

75 évvel ezelőtt az elégtelenül felszerelt, leharcolt, fáradt magyar csapatok nem tudták feltartóztani a minden tekintetben túlerőben lévő szovjet hadsereget. A január11-12-én kezdődő urivi áttörés volt az első napja a hadsereg kálváriájának, amely pár hét alatt felmorzsolódva, 100-120 ezer embert veszítve tudott csak visszavonulni. A Don mellől mindössze körülbelül 60 000 ezer katona tudott hazatérni. Ma emlékezzünk azokra a hősökre, akik azóta is idegen földben nyugszanak.

Ezt akkor is elmondva, szinte másnap elfeledtem, a beszédemet, csak néhány hónap múlva mikor útlevélhez folyamodtam akkor szó szerint elutasítottak mit a rendszer ellenségét, és mehettem a sunyiba. Még akkor sem nyilvánítottam jelentőséget neki, de pár éve egy jó ismerősöm mondta nekem miért nem kérem a Történeti levéltárból ki hogy nem e voltam megfigyelve, és ez miatt lettem államellenes összeesküvő.

Mikor beadta a kérelmet, azonnal felhívtam a Levéltár titkárnőjét aki az igazgatót kapcsolta, és kérdezte tőlem biztosan akarom e tudni hogy van e rólam jegyzőkönyv meg azt hogy ki is lehetett az aki ezt történetesen megetette. Felvilágosított, nagyon sok személy mikor megkapja a dokumentumokat szinte sokkot kap és nem hiszi el hogy szinte közeli jó ismerőse volt a besúgó. Figyelmeztetés ellenére csak megkértem, mert én nekem volt egy sejtésem hogy ki lehetett az az illető.

Mikor jó egy évre rá megkaptam a nekem szóló anyagot nem is lepődtem meg, mert az a szemét ma köztiszteletben álló személy igen is jelentett rólam tartótisztjének. Ma községünk megbecsült polgára vagyonát így is úgy is szerezte lelke rajta. Szememben egy galád ember aki ebből csinált karriert magának pénzt és vagyont, valamint így lett tiszteletbeli teljes polgár. Lelke rajta. Nevét nem írom ki, mert sokan ismerik mai napig. Én nem sározom be nevét, mit Ő az enyémet, nem akarom hogy Ő legyen ennek a további nyertese, de hiszem hogy majd a Jó Isten megbünteti bár tudom Istenben nem hisz, mindig azon az oldalon állt.

De ami igazán mellbe vágott, mint ahogy az igazgatónő elmondta a személyes társaságból aki közénk járt minden egyes nap velünk evett és ivott bulizott, szintén III/III ügynök volt és jelentéseket írt. Rólam. Többek közt ez a Doni katasztrófát is Ő jelentette tisztjének, ezért Őt előléptették, én meg nem mehettem külföldre....

De nem baj azóta már bejártam azokat a helyeket ahová már akkor is menni akartam.

Én így emlékezek a Hősökre, Katonákra minden év január 11-12-13-án.

A jelentésekről még annyit hogy sok visszásság volt akkoriban a világunkban. Zenész  nagyapám elmondta nekem akkor ne búsulj engem is feljelentettek besúgtak, hogy egyik lakodalomban a Horthy Miklós katonája vagyok nótát húztam. Beidéztek a párt bizottságba és vallomást kellet tennem, majd nagyon megróttak, jó hogy nem vették el az engedélyem.

-Miért nem tagadtad le hogy azt a nótát húztad!  mondtam neki.

-Csak azért -jött a válasz- mert a bizottságban ült akinek húztam! 

Megosztás a facebookon