„Ha nem tévesztjük szem elől '56 eszméit, olyan kormányt választhatunk magunknak, amely azonnali tárgyalásokat kezd az orosz csapatok kivonásának haladéktalan megkezdéséről” – szavalta Orbán Viktor 1989. június 16-án a Hősök terén. De nyilván csak azért, mert André Goodfriend amerikai ügyvivő arra kényszerítette.

Ez történt Nagy Imre újratemetésén, ami a rendszerváltás emblematikus eseménye volt. Most arról nem tereferélünk, hogy a 25 éves szülinapi buli után látjuk, a projekt annyira volt sikeres, mint a ShyGys az amerikai piacon, és amennyire a Zselé fölvette a versenyt háromévente egyszer ízlelt Haribóval. Nem részletezzük, hogy akkor még úgy tetszett, kezdődik valami továbbgondolhatatlanul frankó, s nem lemantálunk azon, miként lett ebből Berki Krisztián celeb, Zsiga Marcell és olyan miliő, hogy – Puzsér Róbertet pontatlanul idézve – „a korrupcióval csajozni lehet”. És nem akadunk fent azon, hogy itt az MTVA, amelynek egyetlen teljesítménye, hogy ha a formája nem hanyatlik, akkor a visszataszító szervezeteket rangsoroló lista első helyét megszerezheti a FIFA előtt.

Most az esemény van a fókuszban, amely egy nemzedék katartikus élménye volt. Annak a generációnak, amelynek kisebb része bucira lopta magát, nagyobbik fele meg alighanem úgy érzi, elbukott. Akkor viszont okkal volt önfeledt, mert fiatal és felháborodott volt, amikor sikerült kitakarítani innen a szennyes diktatúrát. Aztán most jöhetne a Romana-füzet hangulat, puszi a pocakokra, könnytörlés és orrtúrás, de az van, hogy leáll az agyunk ha az Orbán-beszéddel foglalkozunk, mert ép ésszel megérteni nem lehet, mi történt azóta. Hiszen arról szónokolt, azért tiszteljük a forradalom mártírjait, mert a legnehezebb időkben voltak képesek leszámolni „a szent kommunista tabukkal”, azaz „az orosz birodalom feltétlen szolgálatával”, s nem úgy harcoltak a rezsim ellen, hogy privát üzenetben értesítettek arról, belájkolták a cikket, mi több, a múltkori olaszrizling-kóstolón már egy fideszesnek is megemlítették, hogy ez gáz.

Na de fotelforradalmár lájkkirályok helyett foglalkozzunk Orbán Viktorral, aki a legendává nemesedő föllépésén azt mondta: „A hatodik koporsóban (...) a mi elkövetkező húsz, vagy ki tudja hány évünk is ott fekszik.” Ott. Megint ott.

Még mindig ott......

Megosztás a facebookon