Recsk, a tábor kezdetei

„Nem marad más, csak a remény, ki itt belépsz!”

A recski tábor 1950. július 19-én hajnalban „nyitotta meg kapuit”. Az idő múlásával, ahogy nőtt a tábor létszáma, fokozatosan úgy durvult az őrök viselkedése is. 1950 késő őszére már öt barakk állt. A tábor maximális létszáma 1300–1700 fő között volt. A recski kényszermunkatábor területe korábban a Barkóczy család birtokához tartozott, itt volt a birkalegelőjük. Az állatok szállásán helyezték el az első internáltakat, akik megkezdték a barakkok építését, és felhúzták a 3 méter magas, kettős szögesdrótkerítést a kijelölt tábor köré. Emellett magas lábazaton, egymástól 50 méterre őrtornyokat állítottak. A kerítés mentén lámpákat helyeztek el, amelyek éjszaka is folyamatosan világítottak. A tábor területén körbeforgatható reflektorokkal három géppuskás magasfigyelő teljesített szolgálatot.

A tábor nagyjából téglalap alakú volt, 1600 méter hosszú és körülbelül 600 méter széles. Az évek során egy kisebb település nőtte ki magát, utakkal, járdákkal és közel 50 épülettel, valamint mesterséges tavakkal.

1950-től összesen nyolc lakóbarakkot építettek az internáltak. A barakkok 7×20 méter alapterületű favázas építmények voltak, cölöpalapozással. A favázat kívülről hosszában kettéhasított gömbfával burkolták, belülről egy sor élére állított téglából falat emeltek. Tetejét hevenyészve felrakott cserepek fedték, ennek résein beesett az eső, „bevilágítottak a csillagok”, és kiszökött a meleg.

68 éve magyar ember tett magyar ellen, olyan tettet, amit a történelem könyvek is elhallgatnak.

De sokan vagyunk kik fenntartják az emlékezés lámpáját!

Ma már csak alig 10 ember él a régi recski rabok közül, nekünk kell továbbvinni ezt a lámpát, hogy soha az életben ne ismétlődjön ilyen ember ellenes cselekmény meg a történelemben.

Megosztás a facebookon