Székely Magda: TÉLUTÓ

 

 

Majd megszólalnak nekem is

a lassan kitelő faágak,

majd szólnak, mint a madarak,

s a törzsek felett föl-leszállnak.

 

 

Már csicsereg a föld alatt.

Már körein a benti útnak

a gyökérlakó levelek

elkészültek és megindultak.

 

 

És fellobog a nyári erdő,

s patakként csattog minden ága.

Egy reggel majd felébredünk

a csicsergésre, csobogásra.

 

Székely Magda (1936) szemléletének és érdeklődésének kitapintható elmozdulásai ellenére is, főként költészetének rendkívüli egységével vonja magára olvasója figyelmét. Mutáló hangú, önnön kifejezésmódját kereső alkotása nincs is: megszólalásától kezdve egy szokatlan szigorral és szokatlan következetességgel végiggondolt poétikának, a minél közvetlenebbül és szemantikai egyértelműséggel jelentő forma poétikájának célzata vezérli; ennek a jegyében alakította ki ama pregnáns és egynemű tónust, melyet már első versei is érett biztonsággal szólaltatnak meg.

Pályakezdő kötetét (Kőtábla, 1962) joggal szokták, például Orbán Ottóé és Tóth Judité mellett, abba a csoportba sorolni, melyet tematikailag a háború meghatározó élménye ihletett – s vele együtt a nyíltan vállalt költői alapfeltételezés, hogy ezt az élményt már csak Pilinszky János lírájának (Harmadnapon) valamilyen irányú tudomásul vételével lehet magyar nyelven megfogalmazni. A második világháború, hangozhatna e hagyomány alapmondata, s annak akármely részlete: az egyes ember halála éppúgy, mint a városok pusztulása, nem csupán a 20. századnak, hanem az emberiség egész történetének tragikus ténye. Mindennemű leírás és megnevezés csak csorbíthatja e tragédia élményét: a lírai költészet, a lírai vers mintegy metonimikus gesztus a megfogalmazhatatlan metafizikai tragédia megfogalmazására, jambusainak megszállott monotóniája, versmondatainak extatikus fegyelme, a végtelenbe kimerevített állóképek a tetté, tárggyá, eseménnyé és sorssá lett metafizikát kísérlik meg, amennyire lehet, megérzékíteni és megjeleníteni.

Kőtábla (Hungarian)

1. Iszonyú volt régen. Kemény

törvények buktak és születtek,

a kőtáblának és feszületnek

A hasadozó ég szava,

a próféták csontjaiba vágott,

tűzoszlop és víziók

ragyogtatták a pusztaságot.

Ezekkel a vasárnapi gondolatokkal búcsúzom lassan 2018 januárjától. 

kőtáblának és feszületnek.

A hasadozó ég szava

próféták csontjaiba vágott,

tűzoszlopok és víziók

ragyogtatták a pusztaságot.

 

Megosztás a facebookon